Költő.

A magyar reneszánsz legnagyobb alakja. Udvarló szerelmi lírájának legkiválóbb alkotásai a Losonci Annához írt Anna-, később Júlia-versek ciklusa, amelyek jellegzetes (Balassi-) strófájában először születik meg magyar nyelven a lírai hang. Alakja a katona-költőé. Casteletti Amarilli című pásztorjátékát átdolgozza magyarra: Szép magyar komédia (1589). Humanistaként műveit tudatosan dantei mintára, száz darabra tervezte, melynek két 33-as önéletrajzi alapú egysége után harmadikként istenes versei foglaltak volna helyet. A vitézi életet bemutató igen kevés költeménye (Vitézek mi lehet... kezdetű költeménye például), valamint petrarkista, trubadúr költeményein túl (Hogy Júliára talála..., Ez világ sem...) inkább kiemelkednek személyes, közvetlen hangú, újszerű istenes versei, himnuszai (Bocsásd meg, Úristen, Három himnusz a Szentháromsághoz, Adj már csendességet). Költeményeit nagyrészt a Balassa-kódex (1655) őrizte meg.