Drámaíró, költő.

Az önkényuralom politikai légkörében érlelődött meg benne egy drámai költemény terve az emberi lét és a történelem nagy kérdéseiről. Így keletkezett főműve, Az ember tragédiája (1861, könyv alakban), melyet 1883-ban mutattak be először (budapesti Nemzeti Színház). A filozófiai emberiségköltemény a romantika világszemléletén túl a kor tudományos, filozófiai nézeteit foglalja magában. Történelmi érdeklődése ifjúkori drámáiban is jelentkezik (Csák vénapjai, 1843; Mária királynő). Szatirikus társadalomszemlélete a Bach-rendszer bürokratikus módszereit gúnyoló Civilizátorban (1859) a leghatásosabb. Legjobb történelmi színműve a Mózes (1861).