Egyházi író, esztergomi érsek.

A magyar katolikus megújulás vezető alakja, Felelete (1603) megnyitja a hitvitázó irodalom sorát. 1609-ben Öt szép levél című vitairatában támadja meg a reformátor Alvinczi Pétert. Vitairatai tanulságait leszűrve állította össze a katolikus hitvédelem szintézisét (Isteni igazságra vezérlő kalauz, 1613). Grazban adja ki Imádságos könyvét (1606). Mind egyházszervezői tevékenysége, beszédei, Prédikációskönyve (1636) segítették a rekatolizációt, retorikus, árnyalt, sokszínű nyelve követendő hagyományt teremtett. A magyar barokk irodalom egyik kimagasló alakja.