Költő, író.

A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolják, bár indulásakor a kései avantgárd híve (Csuklódon kibuggyan a vér, 1930). A 30-as évektől költészete klasszicizálódott, tematikája az önéletrajzi realizmushoz közeledett (Kifosztott táj, 1936; A lélek panaszaiból, 1942). A hatalom ideológiájának félreértése miatt későbbi költészete a csalódás okozta megrendültségre vall. A Tűzből merített hegedű (1963) című kötete személyes tragédiájának lírai dokumentuma. Gyermekversei és verses meséi (Alszik a szél, 1982) a műfaj legjobbjai közé emelik.