Hazám

Szabadíts fel

Buborék

Hadd szeresselek

Fájó emlékek

Van más

Hosszú szerelem

Mondj igent!

Sírva, nélküled

Ébredj, lázadj!

Hazám

Magyar! Nézz fel az égre!

Mit látsz, a csillagos égen?

Semmit! Épp ez a gondunk,

Hát indulj! Ez most a dolgunk!

Érezd a kínszenvedésünk!

Éltesd a jó magyar hírünk!

Isten, érezd a vágyunk!

Indulj! Ez most a dolgunk!

Hazám! Így hagyod veszni

Sok év kiharcolt hírit?

Szerezd vissza újra a múltunk

Hát indulj! Ez most a dolgunk!

Magyar! Nézd most az eget,

Szemed megakadt e jelen

Mit látsz, ne hagyd elveszni,

Indulj, és meg fogod kapni!

2006. 07. 06.

Szabadíts fel

Hol fenn, hol lenn, de mért van ez?

Én nem bírom, szabadíts fel!

Hol itt, hol ott, gyors az élet

De mért élek? Szabadíts fel!

Miért vagyok a világon?

Miért halok folyton-folyton?

Ezt tovább én már nem bírom

Kérlek szabadíts fel!

Nem kell nekem ez az élet;

Sokszor mondom: szabadíts fel!

Túl sok a gond, kevés a kedv;

Csak ismétlem: szabadíts fel!

Miért mondom értelmetlen?

Tovább kell most úgyis élnem!

Hiszen hazám a mindenem,

Kérlek szabadíts fel!

2006. 07. 12.

Buborék

Élted mint egy apró buborék

Nyílik meg hogy majd kidurranjon

Csak figyeld, merre repülsz

S magasban, hol minden látható!

2006. 07. 13.

Hadd szeresselek!

Az élet, amiben élek

Számomra kínszenvedés

Tedd jobbá, én erre kérlek

Nélküled kínszenvedés

Látványod örömmel telít

Egy kérdés még felmerül

Veled ha érzéssel vegyít

Az öröm, milyen veled nélkül?

Az élet, amiben élek

Nélküled semmit nem ér

Úgy látszik, hiába élek

Hogy legyél, lehetetlenség

Velem, hisz másé vagy te rég

Hagyd, hadd szeresselek!

2006. 07. 24.

Fájó emlékek

Gyere csak, üldözz el

Hisz itt nincs keresnivalóm

Nincsen célom, nincs életem

Én is csak egy vagyok

Nem fog senki hiányolni

Úgy, ahogy nem szeretett senki

És ezt gyötrelem érezni

Ideje hát elüldözni

Hiába vártam a szót

Nem mondta senki

Hiába vártam csókod

Helyetted sem ad senki

Hiába érzem jelenléted

Tudom, úgysem érzed

Amit irántad érzek

Hát gyere, üldözz el

Megbántam az életem,

Hiszen jót sosem tettem

Bárcsak újrakezdhetném

És az egészet elfelejthetném

Bárcsak velem lehetnél

Csak ne lenne hatalmas korlát

Mi elválasztja az érzést

És okozza halálát

2006. 07. 24.

Van más

Én eddig, úgy érzem

Kihagytam igaz éltem

Soha nem az életnek

Voltam, csak neked,

Borzalmas Szerelem

De most felvillant az Ég

Azt mondja: 'Most már élj!

Van más ezen a Földön

Amit szíved eddig megölt!'

Én eddig nem éreztem

Mi az igazi élet

Kimaradt a boldogság

Hogy eljöjjön, ideje már!

Ébredj fel, s indulj hát!

Most felvillant az Ég

Azt mondja: '’Most már élj!

Van más ezen a Földön

Amit szíved kiölt

Az életből.'’

2006. 07. 28.

Hosszú szerelem

Hasztalan élet kerget

Imádott lényed persze

Újra és újra éleszt

Kértelek, ne engedj el

Hiába néz szemembe

Gyönyörű, tűz szempárod

Hiába tör lelkembe

Életed, s világod.

2006. 07. 29.

Mondj igent!

Állj!

Hiába állítasz meg

Mért?

Hisz megyek veled tovább

Élj!

Hisz csakis így szeretsz meg

Égj!

Hisz engem éget a láz

S te.

2006. 07. 29.

Sírva, nélküled

Sodor az élet, égető éden

Hívja már lelkem, de nem közelítek.

Tudom, vár engem, de nem csak engem

Valahogy testem előre enged.

Tüzelt a lelkem, kívánja lényed

Szeretetét, e kiváló embert

Mi lennék nélküled, ha nem ismernélek

Létemet megette volna az élet

Tudd meg, szeretlek, s nem lennék nélküled.

2006. 07. 29.

Ébredj, lázadj!

Ébredj, lázadj, új hazádat

Készítsd elő, hiszen eljő

Néhány hónap, vagy csak pár nap

Hazád megöl, holtig gyötör

Ébredj, lázadj, hozd el nekem

Mit úgy vártam magyar néppel

Rendszer bukta, nép előre

Ébredj fel ma, s lépj előre!