Október
Múlt, jelen, jövő
Új telihold
Igaz barátomhoz
Testvérem vagy
Éltess
Miért?
Szív szív mellett
Mit ér?
Újra
Következő oldal>>
Múlt, jelen, jövő
Te vagy az egyetlen, kiben teljesen megbízom
Kiért az életem is feláldoznám, meghalok,
Csak jó legyen neked, és csakis téged tisztellek
Már csak rád hallgatok, más becsap, átvág, csak te nem.
Testvérként szeretlek, annyira, mint mást sohasem
Mégis féltékenység, kegyetlen érzés égetett
Ha terád gondolok, mindig megnyugszom, lenyugszom
Te vagy az éltetőm; életerőm, ki célt adott.
Ha nem lennél velem, nem lenne senki mellettem
Akiben megbízom, te vagy az egyetlen nekem
Már bármit megteszek, neked minden jó legyen
Bármit, mi erőmből, testből-lélekből kitelhet.
Csak szólj, tudom, kell ez, csak mondani nem akarod
Hiába mondod azt, hogy amit teszek, az már sok
Az élet értelmét tőled kaptam meg, testvérem
Felajánlom neked halál-oltáron életem.
Felnyitottad szemem, élet értelmét mutattad
Célt adtál, lét lángját, neked köszönök vágyakat
Mik újabb célokat, újabb létet adtak nekem
Hogy a sok szenvedést, ami történt, és történhet
Túléljem teveled, ki foglalkozol, látsz velem
Új, s újabb célokat, amit teljesítek veled
Ha te is szeretnéd, amit képzeltem, álmodtam
Közös jövő, álmok, s veled töltött sok pillanat.
2006. 10. 02.
Új telihold
Üres szívem újra megtelt
Újra álmok űzik lelkem
Ahogy sötét világos lesz
A Telihold újra fenn lesz.
2006. 10. 02.
Igaz barátomhoz
Az élet egész eddig húzott, vont, égetett
Amíg rád nem találtam, igaz-álom ember
Míg fel nem kelted vágyam, létem, énem, életem
Egyenes úton viszed rövid, gyors létemet.
Valami, ha nem tetszik, változom, jobb legyen
Megpróbálok olyanná változni, hogy neked
Megfeleljek, hiszen csak te vagy az egyetlen,
Kinek hiszek, és bízom, egyedül vagy te ez.
Bármikor megbocsátok, bármit tegyél, neked
Bármit hazudj, bármit tégy, fontos maradsz nekem
Hisz tudod, ha kérsz, ha nem, bármennyit segítek.
Az lehet, valamennyi furcsa dolgom zavar
De ha szólsz, teszek, lépek, hogy ne legyen zavar
És semmi, ami téged ily módon felkavar.
2006. 10. 03.
Testvérem vagy
Egyetlen érzés kavarog bennem
Szeretet-hiány, mit csak te adsz meg
Ezen a földön csakis te érzel
Ezen a földön csakis te tisztelsz.
Egyetlen te vagy, ki szívet vidít
Egyetlen ember, ki nyugtalanít
Egyetlen, akit szeret a szívem
Testvérként imád megzavart lelkem.
Szavakkal nincs mód leírni létét
Szeretet fehér, vadító képét
Nyugalom benned égető fényét.
Édesként érzem életem részét
Amelyben benne élsz, égetsz fényként
Szárnyat bont lelkem, hol te vagy és élsz.
2006. 10. 04.
Éltess
A világ az elmúlt két évben
Teljeset változott énbennem
Mióta ismerlek már téged
Lelkemet őrölte az élet.
Nem lennél, nem tudnám, mi lenne
Nem lennék veletek életben
Te tartasz életben, égetve
Forróság önti el szívemet.
2006. 10. 04.
Miért?
Azután, hogy újjáéleszted lelkem
Teljesen ugy összetörted a szívem
Igazán eljössz, de mondod, hogy mégsem
Későn bár, de mégis éget a szégyen
Lehet, hogy nem tettem eleget érted
Valamit kérsz, de visszautasítod
Már nem kell, majd később lesz szükség ahhoz
De nem érted, hogy mennyire megbánt az, hogy
Ezt teszed, hogy elutasítod, szítod
Fájdalmat, véres, vöröses hangot.
Nem vagy az, ki régebben voltál nekem
Változtál, már nem vagy mellettem, s bennem
Dolgokkal ugy megsértettél, ugy éget
Kimarja lelkem jóságát, fénye
Kialszik, de miért teszed te ezt?
2006. 10. 05.
Szív szív mellett
Dobban a szív és visszaüt a másik
Robban a lét és el-eltűnt egy nagy sziv
Ami benned él, felkavar egy lelket
Szívem hozzád szól, kér egy igaz szívet
Ha még él, jöjjön, és hozzon magával
Hatásos gyógyírt, mi engem elhallgattat
Ha már elhozod, maradj itt mellettem
Kell nekem szíved, nyugalmad, nagy lelked.
Boldogság, élet, igazi nyugalom
Hallgatag szíven hangos nagyhatalom
Búskomor lélek édes kívánsága
Összetört szívnek igaz boldogsága.
2006. 10. 05.
Mit ér?
Mondd, mit ér az élet, hogyha
Legjobb barát támad hátba
Szívedben forgatja kését:
Lelkének rosszabbik felét?
Mondd, mit ér az élet nekem?
Megmentésem után elvet
Kidobott szívéből engem
Más került oda helyettem.
Mondd, miért teszed velem ezt?
Tudod, lelkem mily törékeny
Kérlek, ne tedd már ezt velem
Olyan jó volt veled régen!
2006. 10. 06.
Újra
A régmúlt újra megkísért
Véres szíve újra felhevít
Tüzes lelke hangja újra él
Mit lelkem újra egyesít.
De nem sikerül nekem így
Hogy nem vagy mellettem, testvér
Ez lelkem vizén tüzet szít
Szívem mélyén elvetél
Egy gondolat fáj nekem csak
Eltávolodsz, messze vagy
De mégis itt vagy oly közel
Újra lángol a tüzem.
De kialszik, ha nem vagy itt
Öngyilkos a szívem így
Ezt te is nagyon jól tudod
Nézve néhány hónapot.
Ha nincs szükséged többé rám
Csak szólj, eltűnök, sosem látsz
Szólj őszintén, mondd, mi bánt
Ha elmondod, már nem fáj.
Nem számít, ha nekem fáj,
Te légy nyugodt, lelkem vár
Ha mindent mondasz, könnyebb lesz
És én is jobban ismerlek.
2006. 10. 06.
|